A politika értékeli önmagát

» » írás / 

 

A választópolgárnak nincs különösebb dolga bármelyik politikus évértékelő beszédével. Legfeljebb annyit tud meg belőle, hogy az adott pártvezér szerint mit akarnak hallani a hívei. Ez is egy olyan műfaj, ahol a tömeg pofátlan kiszolgálása zajlik. A politikus ilyenkor mint egy hatalmas, nyálkás rovar, rácsavarodik táborának kollektív pszichéjére, és felböfögi számára a varázsszavakat: nemzet, olimpia, nyugdíjemelés, rezsicsökkentés, továbbá bármilyen szemérmetlen uszítás és pózolás – lényeg, hogy mindenki elégedett legyen.

 

Gyurcsány két téma köré csoportosította mondandóját: egyrészt szidta Orbán Sátánt, akár egyszeri kisnyugdíjas a csirkefarhát árát, másrészt mint Sztálin elvtárs oly sokszor a KB-üléseken, leleplezett egy álnok összeesküvést, amit mindenféle áruló gazemberek szerveztek ellene. Sikeres beszéd volt, az egyszeri gyurcsányista megkapta mindazt, amire szüksége volt: soha nem hallott mértékű Orbán-gyalázást, plusz egy politikai thrillert, melynek főhőse, ez a kedves, hiperaktív Feri demokrata főnixmadárként emelkedett ki az ellene szőtt árulás lángjai közül.

 

Vona az elszámoltatás és a reformkor köré építette mondandóját csupa olyan kijelentéssel, amivel Mészáros Lőrinc baráti körén és néhány megrögzött Habsburg-párti legitimistán kívül alighanem mindenki egyetért – mondjuk a társadalom kilencvenkilenc százaléka. Nem leleplezte le a zsidók világösszeesküvését és Izraelt, viszont elmaradt az önmarcangolás és az elszámolás a fasisztoid retorikával. Továbbra is titok, hogy az iszlám vajon a világ megmentője, vagy inkább a civilizációnkra leselkedő veszély. Továbbra is titok, hogy ezek a jobbikos srácok vajon bűnbánó keresztények, vagy inkább büszke pogányok. Továbbra is titok, hogy egy jó kis zsidózásért a lelkük hány százalékát vetik oda akciósan, és hány miniszteri bársonyszékért cserélik be hanukaüdvözletre. És továbbra is titok, hogy Vona pártja proliságában vagy polgárságban, unióban vagy függetlenségben, gárdában vagy jogállamban utazik-e. De ami elhangzott, azzal legalább nagyrészt egyet lehetett érteni – ez az élmény mindenesetre újszerű.

 

Orbán is hozta a papírformát: harsogott a szabadságharcos handabanda – vajon szedte-e már meg magát ennyire egy szabadságharc vezére a történelem során? Mert Thököly, Rákóczi és Kossuth vejei tudjuk, hogy nem vettek maguknak kastélyokat. Harsogott az elitek elleni lázadás, amellyel személy szerint könnyen azonosulok, bár én nem csak azért szorítok, hogy a politikai korrektség elleni közösségi fellépés sikeres legyen, de legalább ennyire szeretném, ha a hazai feudális elittel szemben is kiállna végre a magyar társadalom – az elnyomás ugyanis épp olyan szörnyű, ha szélsőbalos utópiák, mint ha nemzeti színű szalaggal átkötött, pocakos oligarchák képében jelenik meg.

 

Orbán az ország elmúlt évét természetesen sikertörténetnek látja, és természetesen szót sem ejt arról, hogy akkor miért élünk rosszabbul, és miért csekélyebb a vagyonunk, mint a szlovákoknak, az észteknek vagy a lengyeleknek? Ha 2002-ben még a csehekkel vetélkedtünk, akkor most, amikor minden ilyen sikeres, hogyhogy a románokkal rivalizálunk? Orbánnak persze nem kell ezekre a kellemetlen kérdésekre válaszolnia, hisz az a tömeg, amely 2002-ben elzavarta, most, lényegesen rosszabb kormányzati teljesítmény mellett újra meg újra kétharmaddal jutalmazza őt. Ez van – Orbán Viktor uralja a pillanatot. És azért uralja, mert pont úgy szarja le a valóságot, ahogy az embereket vagy az elemi erkölcsöt. És vele szemben csak olyanok állnak, akik talán még nála is rosszabbak. Talán nem.

 

Orbán beszédéből kiderült továbbá, hogy határozottan elutasítja az úgynevezett szociális pillért az uniós politikában. A szociális pillér azt jelentené, hogy a részben közössé váló adópolitikáért cserébe minden uniós polgár hozzájut bizonyos alapvető szociális jogokhoz – és erre a fedezetet nem az adott nemzetállam adja, hanem Brüsszel. Ez a működés meggyőződésem szerint alapfeltétele annak, hogy az egyesült Európa valódi közösségként tudjon működni, hisz szolidaritás nélkül nincs közösség. Meggyőződésem, hogy annak a Magyarországnak, amelynek munkaerejét lerabolták a gazdagabb nyugati-európai országok, és amelynek ezért ezeknek az embereknek a munkája és adója hiányzik, elemi érdeke, hogy elöregedő társadalma alatt valamilyen európai védőháló is legyen. Meggyőződésem, hogy közös szociálpolitka és hadsereg nélkül az Európai Unió szét fog hullani, és az nemcsak számunkra, de az egész kontinens számára végzetes lesz.

 

Orbán azonban keresztbe akar feküdni ennek. Egyetlen darabka hatalmat, egyetlen adóforintot sem hajlandó kiengedni a kezéből, mert az ő célja az, hogy a strómanjainak az offshore-számláit feltöltse, nem pedig, hogy ennek az országnak a szociális biztonságáról akár gondoskodjon, akár bárki mást gondoskodni engedjen. Ekkor minden jól fésült hazudozás és minden habonyi marketingtrükk ellenére jól láthatóan kivillantak a farkasfogak, melyekkel a ragadozó az ország népétől védi a zsákmányt.

TrollParádé:

comments powered by Disqus