Harry Potter és a kulturális baloldal

» » írás / 



2018-ban a világ legrangosabb tudományos-fantasztikus irodalmi díja, a Hugo Award 19 kategóriájából 17-ben nő, vagy női érdekeltségű mű (pl. a "legjobb sci-fi film" a Wonder Woman) győzött. A "legjobb kisregény", a "legjobb novella" és a "legjobb elsőkönyves író" kategóriában minden győztes és a háromszor hat fő díjazott kivétel nélkül női alkotó. Az összesen 66 egyéni díjazott 71%-a, 47 művész nőnemű.

2019-ben még tovább ment a díjazó testület és a Hugo Award mind a nyolc írói kategóriáját női író nyerte, és a 48 díjazott közül összesen négy férfi, közülük kettő "európai", a legjobb sci-fi fanzin a "Lady Business" című, kimondottan feminista weboldal lett.

Az elmúlt kilenc évben egyszer nyerte férfi a "legjobb sci-fi regény" Hugó díját, 2015-ben Cixin Liu kínai író.

2016-18 közt mindhárom évben N. K. Jemisin nyerte a legjobb regényért járó Hugo Díjat, ezzel nem csak az első leszbikus, vegán, feminista, afroamerikai írónő lett aki Hugo díjat nyert, de rögtön rekordot is állított fel, maga mögé utasítva többek közt Philip K. Dicket vagy Isaac Asimovot. Háromszor zsinórban még senkinek sem sikerült nyernie, így "hivatalosan" is ő a világtörténelem legjobb tudományos fantasztikus írója.

Az Amazon best seller top 100 listáján a tudományos fantasztikus kategóriában 11%, epikus fantasy kategóriában 18% a női írók aránya. N.K. Jemisin, a "világ legjobb spekulatív fikciós alkotója" a sci-fi és fantasy kategóriában nem tudott eddig top 100-ba kerülni, az epikus fantasy kategóriában a 61. helyen áll jelenleg. (Megj: 2019 őszi adatok)

Hogy lehetséges az, hogy a Hugo Award tavalyi nyerteseinek 89%-a nő, a díjazottak 71%-a nő, míg az Amazon best seller írók közt ez az arány mindössze 11%? Hogyan lehetséges az, hogy az elmúlt kilenc évben egyetlen nyugati kultúrából származó férfinek sem sikerült Hugo díjat nyerni, pedig 1939 és 2010 között a nyugati férfi győztesek aránya 80% felett volt?

Hasonló jelenséggel állunk szemben a másik legrangosabb fikciós irodalmi díj, a World Fantasy Award kapcsán is: 2010 előtt a női díjazottak aránya 20% körül mozgott, ám az elmúlt kilenc év tíz győztese közül csak kettő férfi, egy ugandai-afroamerikai és egy izraeli író, ugyanakkor például George R. R. Martinnak, akinek a Trónok Harca ciklusa a teljes fantasy zsánert megreformálta, nem sikerült győznie.

Mi változott 2010 tájékán, amitől hirtelen minden díjat nők, esetleg más kultúrából és/vagy szexuális kisebbségből származó férfiak nyernek? Hogyan lehetséges az, hogy a díjazott művek egyre kevésbé találkoznak az olvasóközönség ízlésével, a díjazottaknak lényegében egyike sem került fel az Amazon best seller listáira?

A válasz egyszerű: az elmúlt években a díjazás alapja nem az, hogy milyen az adott mű, hanem hogy ki írta.

A koncepció világos és átélhető: a huszadik században a sci-fi és fantasy irodalomra a férfi többség volt jellemző, az alkotók és a fogyasztók is (a fenti számokkal összecsengően) 80-90%-ban férfiak voltak. (megj: ez a young adult vampíros/disztópikus-romantikus regényeket leszámítva a mai napig is így van)
2010 tájékán pedig a kultúrbal térhódítása elért a fikciós zsánerirodalomig.
A megközelítés és terv az volt, hogy a huszadik században nehezen publikáló nők és a különféle etnikai és szexuális kisebbséghez tartozók is lehetőséget kapjanak a spekulatív fikciós zsánerben, legyen nagyobb a diverzitás.
Ez szerintem egy mindenki számára támogatható cél.
A gyakorlatban viszont ez a pozitív diszkrimináció formájában jelent meg, a művek egyre több pluszpontot kaphattak az alkotó privilegizáltságával fordított arányban. A kritikusok kénytelen-kelletlen alkalmazkodtak az új trendekhez, ha el akarták kerülni hogy a progresszív csoportok twitter-össztüze rájuk zúduljon. Az alkotók egy részének pedig hamar feltűnt hogy ha díjesőt szeretnének akkor érdemes váltaniuk a magasirodalmi szárnypróbálgatásokról a sci-fi/fantasy díszlet előtt zajló elnyomottak vs. elnyomók, marxista tematikájú írásokra. Ez a jelenség csúcsosodik ki N. K. Jemisin háromszoros győzelmében, aki szinte minden elképzelhető kisebbség tagja, és fantasy regényeiben is a nők, az afroamerikaiak és a szexuális kisebbségek elnyomásának allegorikus bemutatását helyezi fókuszba.
Ahogy a művek színvonala helyett az író személye, és a "helyes nézetek közlése" került a figyelem középpontjába, a progresszív áramlat gyors egymásutánban elintézett néhány nagy nevű ideológiai ellenséget, mint például a "bigott és fasiszta" Orson Scott Cardot, akit száműztek az irodalmi szalonból, vagy H.P. Lovecraftet, aki - az egyébként az 1920-30as évek általános közfelfogását nem meghaladó - rasszizmusa miatt lett persona non grata. A World Fantasy Award díja az ő mellszobra volt közel 40 évig, míg azután 2015-ben afroamerikai írónők tiltakozásainak nyomán egy személytelen szoborra cserélték.
A helyzet és az új elvárások komolyságát jelzi, hogy olyan megkerülhetetlen alakjai a zsánernek, mint J. K. Rowling is lélekszakadva 'frissíti' Harry Potter világát, olyan információkkal, mint Dumbledore professzor homoszexualitása, vagy éppen Hermione Granger afrikai származása - nehogy lemaradjon a polkorrektségi versenyben. Hasonló a helyzet a Jonathan Strahan által válogatott, évente kiadott "Az év legjobb science fiction és fantasynovellái" kötetével is, ami az elmúlt időszakban iskolapéldája az író privilegizáltsága, illetve a novella "megfelelő ideológiai mondanivalója" alapján való válogatásnak, mely a habzó politikai propaganda mellett már csak nyomokban tartalmaz tudományos-fantasztikumot.  
Viharsebesen váltak a rendszer részévé olyan új pozíciók a kiadóknál, mint az "érzékenységi előolvasó" (sensitivity reader) akiknek a cenzúráján át kell mennie egy kiadandó regénynek, hogy véletlenül se sértsen senkit a tartalma.
Természetesen mivel az "elnyomott kisebbségi csoportok" potenciális száma végtelen, és a végső kisebbség az egyén, így önmagába harap a rendszer, nincs vége a sértődésnek soha - mint ahogy a napokban J. K. Rowling körül kialakult botrány is mutatja. Bármennyire is igyekezett az írónő, hogy teljesen progresszívre alakítsa a Harry Potter univerzumot, egy transzfóbként is értelmezhető twitter bejegyzése elég volt ahhoz, hogy térdre és bocsánatkérésre kényszerítse.

A progresszív ideológiai áramlat felfalta a tudományos-fantasztikus és fantasy irodalom díjait, hasonlóan Hollywoodhoz és a filmes kultúrához. Hogy lesz-e ennek hosszútávon haszna, az nem világos.
Ugyanis hiába halmoznak díjakat a "megfelelő" származású, nemű és mondanivalójú alkotók, ha a műveik nem találkoznak az olvasóközönség ízlésével, akkor csak egy csoport "meg-nem-értett művészt" és egy sereg frusztrált rajongót hozunk létre, nem pedig a zsánert visszük előre.

Amit elért ez a progresszív térhódítás, hogy a spekulatív fikció fókuszában immár nem az eszképizmus, a valóságból egy fantázia-világba való kilépés áll, hanem aktuálpolitikai és ideológiai tanítások. Örök klasszikusok, időtlen alkotások, mint az Alapítvány vagy a Gyűrűk Ura helyett olyan pillanatnyi kérdésekre referáló műveket kapunk, amelyek néhány évtized múlva, a következő generációk számára már elveszítik jelentőségüket - ők már nem fognak emlékezni Trump elnökre, Osama Bin Laden kiiktatására vagy éppen a gender studies pillanatnyi fellángolására.

Meg persze azt is elérte a kultúrbal, hogy az utóbbi évek díjazottjai, egy-egy csendes, magányos estén eltöprenghetnek, hogy a kandalló tetején álló szobrocskájukat vajon az írói nagyságuknak, vagy a genitáliájuknak, a bőrszínüknek, szexuális irányultságuknak köszönhetik?

Tévedés ne essék: nem baj hogy újra feltűnt ez a régi-új műfaj, a "politikai sci-fi és fantasy", ahol a hangsúly egy adott nézet propagálásán van az elvont eszképizmus helyett. Néhány évtizede is nagyot mentek a világűr rendíthetetlen szocialista/kommunista meghódítóiról szóló anyagok. Ráadásul alkalomadtán egészen kiváló írások is jelennek meg ebben a műfajban, mint a fent többször említett Jemisin regényei.
A problémát abban látom, hogy ez az új műfaj nem a meglévő mellé került, hanem a kritikusok és nagy nemzetközi díjak révén átvenni igyekszik a helyét, mi pedig olvasóként törődjünk bele, hogy a politikai propaganda az új spekulatív fikció.

Mit tehetünk olvasóként?

Ne hagyatkozzunk csak a neves, ám mára megbízhatatlanná vált nemzetközi díjakra könyvvásárláskor, ne vegyük meg a könyvet csak azért mert rajta van a díj pecsétje a borítón. Járjunk utána, hogy mit vásárlunk meg, ne támogassunk politikai csoportokat sci-fi és fantasy könyvek megvásárlása útján.
Ezen túl pedig reménykedjünk, hogy ez az áramlat előbb-utóbb lecsillapodik, az egekbe szökő remittenda-számok kijózanítják a kiadókat és visszatér a világ a minőség alapú könyvkiadáshoz és díjazáshoz, az ideológiai alapú díjazás pedig eltűnik a süllyesztőbe a "Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze" érdemérmek mellé.



/Murányi Pál/

TrollParádé:

comments powered by Disqus