Kölyökkutyák a Pokolban

» » írás / 

 

Hajdú Péter - akinek emberségéről rákos kisgyerekek mesélhetnének a kemoterápiára várakozva - tegnap estére néhány facebook-fotó erejéig az apró, szőrös állatok jótevője lett. Hajdú azt állítja, hogy négy kölyökkutyát talált Törökbálinton, és fogadott be otthonába, majd hozzáfűzi, hogy "valószínűleg kirakhatta őket az autóból egy torzlelkű puzsér-szerű képződmény!"

 

Péter! Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Mindketten tudjuk, hogy a négy kölyökkutyát a Roni ABC előtt valóban én engedtem szabadon. És amíg te őket hajkurásztad, én azalatt tudtam meglazítani a lábamon lévő szíjakat, és így sikerült kikászálódnom a hátsó ülésről, ahova engem meg a kutyákat bezártál. De kezdjük az elejéről...

 

Péntek reggel egy levél várt a postaládámban: "HP a Fidesz Lendvay utcai székházának pincéjében ma este bestiális dolgokat fog elkövetni. Ha valóban le akarja leplezni ezt a szörnyeteget, akkor menjen oda és vegyen mindent filmre! Senkinek ne szóljon, mindenhol vannak emberei! Egy egykori Hajdú-rajongó"

Először arra gondoltam, hogy valaki - talán épp Hajdú - valami mocskos tréfát űz velem. Viszont egyre többször olvasva a levelet, és azt a tényt sem figyelmen kívül hagyva, hogy szörnyetegnek nevezte Hajdút, úgy gondoltam, érdemes utánajárni a dolognak. Felhívtam a Palcsó Tomit, és megbeszéltem vele egy találkozót a Lendvay utcába, ahol kb. fél órán át beszélgettünk egy nagy trafikos musicalről, majd barátságban elváltunk. Csakhogy ahelyett, hogy kisétáltam volna az épületből, lelopóztam a pincébe, elbújtam egy nagy láda mögé és vártam.

 

Fél óra sem telt el, és valóban megjelent maga Hajdú Péter egy szürke zsákkal a hátán. Szikéket, késeket, fűrészeket rakott egy nagy króm asztalra, mintha műtétre vagy boncolásra készülne.

 

Ami ezután történt, az szavakkal nem leírható. A négy kölyökkutyának akkor még volt három testvére. A kések, a szikék, a fűrész olyan rutinnal és könnyedséggel jártak Hajdú kezében, mintha csak egy Fekete Pákó-interjút készített volna. Próbáltam videóra rögzíteni a borzalmakat, de nézni is alig bírtam, miközben magamban azért fohászkodtam, hogy legalább a kismacskáknak ne essen bajuk. De nekik sem volt kegyelem. Hajdú egyenként fojtotta őket vízbe, de előtte még megnyúzta apró, törékeny testüket. Ekkor elhánytam magam. Nem bírtam nézni, nem bírtam tovább rejtőzni. Hajdú amint észrevett, egy elektromos sokkolóval esett nekem. A videókamerámat darabokra törte, engem meg addig rázott az árammal, amíg elvesztettem az eszméletemet.

 

Hajdú Péter kocsijának hátsó ülésén tértem magamhoz. Összeszíjazva, mellettem négy - még életben lévő - apró kölyökkutya. Minden erőmet összeszedtem, és egy jobb kanyarnál sikerült a fogammal kinyitnom az ajtót. A kutyák elfutottak, Hajdú pedig káromkodva vetette magát utánuk. Nagy nehezen, ismeretlen járókelők segítségével sikerült kiszabadulnom kötelékeimből és kereket oldanom.

 

Természetesen eszemben sincs tagadni a történteket. A kölyökkutyákat valóban én szabadítottam ki. Legalábbis akkor még azt hittem, megmenekültek. Nagyon szomorú voltam, amikor megláttam a róluk készült fotókat Hajdú facebook-oldalán. Belegondolni is rossz, milyen sors vár rájuk.

TrollParádé:

comments powered by Disqus