A hógolyó, mint argumentáció

» » írás / 

 

Jim Inhofe oklahomai szenátor, az amerikai Szenátus egyik leginkább klímaváltozás-tagadó tagja meggyőződését szívesen tollba is mondja. Így született a The Greatest Hoax: How the Global Warming Conspiracy Threatens Your Future? (A legnagyobb átverés: Hogyan veszélyezteti a globális felmelegedés összeesküvés a jövőnket?) című könyve.

 

A szenátor minden alkalmat megragad, hogy a globális felmelegedés tudományosan széles körben elfogadott álláspontját megkérdőjelezhesse.

 

Egyre csak azt halljuk, hogy 2014 a legmelegebb év volt a kiterjedt mérések kezdete óta. Nos, akkor megkérdezem az ülést vezető elnököt, mi ez itt a kezemben?” – tette fel a kérdést, és elővett egy zacskóból egy nagy hógolyót. A választ meg sem várva elárulta: „hógolyó, kintről van”, és magyarázatként hozzáfűzte, hogy „az évszakhoz képest nagyon-nagyon hideg van kint.” Majd „Kapja el!” felszólítással, odahajította a hógolyót az ülést vezető elnöknek. (Az egykezes alsó dobással végrehajtott művelet 0:52-nél látható.)

 

Ezt a Szenátusban valóban formabontónak számító fellépését Inhofe az Egyesült Államokban az elmúlt hetekben tapasztalható szélsőségesen hideg időjárás hőmérsékleti adatainak ismertetésével folytatta, majd a végén, mint aki rajtakapja az ellenfelét a hazudozáson, hozzátette: megfordult a forgatókönyv.

 

a videó itt tekinthető meg

 

Az oklahomai szenátor kellően robusztus argumentációjára Sheldon Whitehouse rhode islandi szenátor élt a válasz lehetőségével. Négyperces beszédében elegánsan alázta a tagadás talajára helyezkedett oklahomai kollégáját. Amint mondta, „mindenki szabadon eldöntheti, hogy a globális felmelegedés ügyében a legjelentősebb amerikai tudományos testületeknek hisz vagy a hógolyós szenátornak…

 

Inhofe szenátor mostani ilyetén fellépése azért tekinthető furcsának, mert januárban ő is megszavazta Sheldon Whitehouse kollégájának azt a határozati javaslatát, amely elfogadta a klímaváltozás tényét. Igaz, csak a tényt rögzítő javaslatra voksolt igennel Inhofe. Az emberi tényező szerepét a klímaváltozásban akkor is tagadta.

 

Erről a szenátusi szavazásról korábban itt írtunk.

 

Inhofe szenátor szereplése az egyik legjobb példája annak az esetnek, amikor egy választott képviselő nem a közjót képviseli, hanem az őt finanszírozó tőke, jelen esetben az olajipar és a szintén szénalapon működő elektromos áramszolgáltató érdekcsoportok, fizetett ügynökeként működik.

 

 

TrollParádé:

comments powered by Disqus