A konszolidáció ígérete

» » írás / 


Tele vagyok előítélettel, amikor Orbánt az elmúlt öt meg a következő három évről hallgatom. Nyakig gázolnak a korrupcióban, térdig gázolnak a hazugságban, a szociális uszításban és a polgárháborúban. Kommunikációs trükkök százait és ezreit dobják be hétről hétre, hogy a magyar ember szabadságharcot, rezsicsökkentést és nemzeti büszkeséget lásson ott, ahol semmi egyéb nincs, mint cinikus pszichopaták gátlástalan zsákmányszerzése.


A médiademokráciákban egyre nehezebb komolyan venni bármilyen nyilvános szereplést vagy politikai nyilatkozatot, hisz ezek szinte soha nem tükröznek semmilyen személyes meggyőződést. Ezeket a beszédeket hivatásos szövegírók, kampánykreatívok és marketingguruk gyártják, akiknek nem dolguk a tájékoztatás, sőt, kizárólagos céljuk a valóság elcsalása, majd az elcsalt valóság felszolgálása az arctalan, mohó és önnön létezésének nagyszerűségétől megrészegült tömegember számára. Az egyetlen feladat uralni a pillanatot, ahogy a Gucci-frakció főideológusa fogalmazott.

Orbán annyiszor váltott már ideológiát, szövetségest és meggyőződést, hogy ha álmából keltenénk, talán azt se tudná hirtelen, hogy Putyin szőrös mellkasáról vagy Juncker gyengéd öleléséből riadt éppen. Azért tökéletes politikus ő, mert tökéletes színész, aki mindig kiszolgálja a közönséget, és aki képes kiszolgálni bármilyen közönséget. A konfliktus keresése huszonöt éve állandó jellemzője minden kinyilatkoztatásának, most azonban még ebből a magatartásból is képes volt kihátrálni.

Ez az Orbán-beszéd konszolidálni akart. Nem erőből politizálni, nem szembeszegülni az Európai Unióval meg a NATO-val, hanem polgári Magyarországot teremteni. Túl komolyan természetesen nem szabad venni, mindenesetre jelzésértékű, hogy beszédírói, kommunikációs szakemberei és közvélemény-kutatásokat vizsgáló marketing-kreatívjai ma azt mondják a kaméleon-képességű miniszterelnöknek, hogy ebben az országban ezeknek az értékeknek komoly bázisa van, ezért érdemes rájuk kormányzati kommunikációt építeni. Ha a kapzsiság és az arrogancia nem volna akkora úr a hatalom berkeiben, amekkora, ezek az eszmények talán víziót és programot is érdemelnének.


Orbánt hallgatva bizarr élmény, de ezzel a beszéddel egyszerűen nem volt baj. A magyar társadalomnak elege van a háborúskodásból, erre a tényre pedig a konszolidáció üzenete a helyes válasz, még akkor is, ha a polgárháború legkegyetlenebb veteránja mondja tollba. És ha a miniszterelnök meg a körülötte ólálkodó oligarchák csak a negyedét komolyan veszik ennek, Magyarország a jövőben egy árnyalattal talán jobb hely lesz, mint ma. És miközben ott van bennem a perverz vágy, hogy lepleződjenek le, derüljön ki, hogy megint hazudtak, a helyzet az, hogy sokkal jobban szeretem ezt az országot, mint amennyire Orbánt meg a pszichopatákból verbuvált rablóbandáját utálom. Kénytelen vagyok azért szurkolni, hogy ez az ígéret végre teljesüljön is.
 

TrollParádé:

comments powered by Disqus