Civilizációk harca: frontok és gátak

» » írás / 

 

Európa elitjei egyetlen alkalmat sem mulasztanak el arra, hogy az öntudatlan tömegeket jóléti sovinizmussal mérgezzék. Semmi együttérzést, de még a legcsekélyebb megértést sem mutatják a globális világ számtalan gyalázatos igazságtalanságának kárvallottjai iránt. Napi szinten dolgoznak azon, hogy a fogyasztás terén fáradhatatlan Nyugat és a szemétlerakóként funkcionáló Kelet és Dél közti szakadék egyre csak mélyüljön. Ezek az elitek szó nélkül asszisztáltak ahhoz, hogy beszállító cégeik a legmodernebb fegyverrendszerekkel lássanak el tömeggyilkos rezsimeket és vallási fanatikus csoportokat egyaránt. Ezek az elitek minduntalan elfordították a fejüket, amikor multinacionális bánya- és olajvállalataik tönkretették a harmadik világban élők környezetét, egészségét, hagyományos gazdálkodását. Ezek a kérges szívű gazemberek, akiket a pénzen, a hatalmon és a friss közvéleménykutatási adatokon kívül soha semmi nem érdekelt, most szélesre tárnák az Unió határait a bevándorlók tömege előtt. Hirtelen Jézus Krisztusabbak lettek Teréz anyánál. Vagyis majdnem. Európa népei pedig bénultan szemlélik, amint feketeöves pszichopaták erkölcsre tanítják. Az okok sokrétűek.

 

I. Filléres munkaerő

 

A Mercedes vezérének lelkendezése a széles nyilvánosság előtt is leleplezte azt a tényt, hogy a cégvezetők a menekültválságban kizárólag a következő negyedéves profitot látják. Örülnek az olcsó munkaerőnek, amely fillérekért végzi el a nehéz fizikai munkát. A céges tárgyalókban persze mindenki tisztában van azzal, hogy a migránsok tömegének csupán csekély töredékét fogják alkalmazni, a döntő többség pedig ott marad munka és kulturális ismeretek nélkül a szociális ellátórendszerben, a gettók mélyén, odavetve a bűnözésnek vagy a vallási fanatizmusnak, de ez őket már nem érinti. Ezek a károk és költségek nem az ő vállalataikat terhelik, s mint az köztudott, nincs boldogabb pillanat egy cégvezető életében, mint amikor gátlástalan és felelőtlen működésének következményeit áthárítja erről mit sem sejtő polgárok millióira. Ahogy tették ezt a pénzügyi válság idején, s ahogy teszik nap mint nap, legyen szó akár a gyógyszer-, akár az élelmiszeriparról, vagy akár a súlyosan környezetszennyező vegyészeti konszernek működéséről. Most mindent elkövetnek, hogy a velük szimbiózisban és közös felügyelőbizottságokban élő politikusok a gyárkapukhoz szállítsák nekik a harmadik világot, s így a gyártósorok Távol-Keletre telepítése is kiiktatható költséggé válik. A politikusok pedig engedelmesen teszik a dolgukat, hisz most szerezhetnek pártjaiknak kampánypénzeket, maguknak pályájuk végére jól fizető céges állásokat.

 

II. Front a határok mögött

 

A nyugati politikai elit a bevándorlók tömegeit - ahogy valamennyi egyéb állampolgárát - szavazatért tartja, és retteg bárminemű önszerveződéstől. Ma Németországban és Franciaországban választásokat képesek eldönteni az ott élő muszlim kisebbségek. Esetükben az önszerveződés pedig sokszor radikalizálódást, no-go zónákat és a saríát jelenti. A baloldali politikusok szünet nélkül próbálják domesztikálni a muzulmán hátterű szavazókat, miközben lelkük mélyén attól rettegnek, hogy Párizs vagy Berlin bizonyos negyedei egyik napról a másikra háborús övezetekké válnak. Épp ahogy az Belfasttal vagy Gázával történt. A négyéves ciklusokban gondolkodó politika az integráció és a párhuzamos társadalmak problémáira képtelen világos válaszokat adni. Fél a multikulturalizmus kudarcának beismerésétől, fél a lakosság büntető szavazatától, és legalább ennyire fél a muszlim közösségek tömeges radikalizálódásától. Így kerül minden a szőnyeg alá.

 

III. Vallási relativizmus

 

Marx megtanította az európai baloldalnak, hogy a vallás a népek ópiuma, egy hatalomtechnika amely alól fel kell szabadítani a társadalmakat. Ebből következően minden vallás sötét és gonosz, s e téren még fokozatokról sincs értelme beszélni. Ez a vélekedés egy mindenre kiterjedő világnézeti relativizmust generált, a szellem szemétdombjára utalva Ábrahámtól és Mózestől Jézuson és Mohameden át Buddháig és Lao-céig valamennyi vallásalapítót. S a világnak ez az értelmezése még csak nem is baloldali privilégium, hiszen a liberálisok, sőt a konzervatívok többségének véleményével is találkozik. A vallást mi, európaiak a felvilágosodás óta nem vagyunk képesek fundamentális módon értelmezni, és megdöbbenünk, felröhögünk vagy őrületet kiáltunk, ha valaki mégis így jár el. Ez a gondolkodás tesz képessé bennünket arra, hogy általános világnézeti türelmet gyakoroljunk, csakhogy épp emiatt nem látjuk meg a nyilvánvaló különbségeket a vallások között, s emiatt nem értjük, hogy az iszlám vajon miért nem oldódik sem a Coca-Colában, sem a nyugati társadalmak szekularizált gondolkodásában. A felvilágosult ember vagy racionalitással és érvekkel, vagy korrupcióval és javakkal teremt konszenzust. Az iszlám hittel és erővel. A civilizációk közti konfliktusok megértéséhez és kezeléséhez a nyugati embernek túl kell lépnie általánosító vélekedésein, belátva, hogy Marx tévedett: a vallás nem ópium, nem cserélhető le modernebb, szórakoztatóbb vagy kényelmesebb javakra.

 

IV. Holokauszt-bűntudat

 

A holokauszt nagyon mély bűntudatot égetett az osztrák és német közgondolkodásba. Hogy az apáik meg a nagyapáik mit tettek, s mindazt hogy tehették, máig feldolgozatlan borzalom és szégyen. Ha kerítéseket látnak, azok Auschwitz kerítései, ha menekülő embert, az nagyszüleik kegyelméért könyörgő zsidó, ha rendfenntartó erőt, az az SS, ha titkosrendőrséget, az a Gestapo. A német kisváros vezetése albérletéből kirakja a kórházban dolgozó nővért, hogy lakhelyet teremtsen szír bevándorlóknak. A vezeklési rituálé sokszor a józan észt, az elemi erkölcsöt és az evolúciós ösztönöket is felülírja.

 

V. Tolerancia-szekta

 

Ahogy az iszlámnak, úgy a liberális Európának is megvannak a maga radikálisai. Velük vitatkozni nem lehet, érvelni haszontalan, vallásos küldetéstudatuk meg a társadalmakon átütni kívánt mindenható toleranciájuk épp olyan embertelenné és veszedelmessé teszi őket, mint minden olyan radikálist, aki csakis az elveknek, s soha nem a valóságnak vagy a lehetőségnek él. Sem a befolyásukat, sem a fanatizmusukat nem ajánlatos alábecsülni. Amikor a „Határok nélkül” nevű szervezet egyik aktivistáját szomáliai bevándorlók csoportja erőszakolta meg, a fiatal lányt elvtársai arra biztatták, hogy ne tegyen feljelentést, ne szolgáltasson muníciót a Szent Ügy ellenségeinek. Kálvin máglyái, az inkvizíció kínzókamrái, az emberi szellem Gulagjai a humánum leplét felöltve ma is köztünk kísértenek.

 

TrollParádé:

comments powered by Disqus