Leszámolás a Százholdas Pagonyban

» » írás / 

 

Micimackó és Malacka gondterhelten gubbasztottak a Százholdas Pagony legnagyobb tisztásán. A földön elcsigázva hevert a Labda. Sápadt és zavarodott volt. A kis herceg hangja törte meg a feszült csendet: „Nem akarsz valamit mondani, az anyád istenit?! Mit tettél, te nyomorult?!” A kis herceg olyan dühös volt, hogy a hangja is elakadt. A Labdába rúgott néhányat, de minél nagyobbat lendített, a Labda annál távolabb röpült. A kis herceg hamarosan abbahagyta a kergetőzést a Labdával, és segélykérően a rókára pillantott.

 

A róka igaz barátként próbálta megmenteni a helyzetet. Bizalmasan a Labdához hajolt, egészen közel, hogy az orra majdnem hozzá is ért. Halkan beszélt. „Azt javaslom neked, hogy sürgősen adjál magyarázatot, vagy legalább kérjél bocsánatot. Ez már nem játék. Látod a Tigrist, ahogy ott ugrál azzal a nagykéssel? Erre az alkalomra kapta kölcsön a Róbert Gidától, és úgy tűnik, hogy beléd fogja döfködni, úgyhogy nem leszel nagyon sokáig ilyen kisgömböc. A helyedben elkezdenék pofázni. Na, hebegjél valamit!”

 

Az utolsó mondatot olyan nyájasan mondta a róka, hogy a Labdának a bőre is beleborzongott. Micimackón és Malackán nem látszott harag, de ők is kerülték a Labda tekintetét. Füles sem tűnt ellenségesnek, csendesen morfondírozott azon, hogy milyen jó kis fejfedő lesz ebből a Labdából, ami pont jól is jön a nyárra, megvédi majd őt a napszúrástól. Nagyot sóhajtott, és így dünnyögött maga elé: „Micsoda fejfedő! De a róka biztosan kiszemelte már magának. Talán megsajnál, neki van saját háza a kis herceg kertjében, egy fejfedőt talán én is megérdemlek. Vagy nem. Biztosan a róka viszi majd haza. Na mindegy.” - törődött bele végül Füles.

 

A Labda beszélni kezdett. Nem emlékeztetett népszerű, magabiztos önmagára, zavarodott és esdeklő volt. „Tudjátok, mert ismertek, hogy én nem politizálok. Csak gurulok, röpülök, meg sokat pattogok. Úgy, mint a Tigris.” - tette hozzá bizalmas hangon. „Ezt csinálom, amióta csak föfújtak. Nem tehetek én arról, hogy ez szeret engem, az meg nem szeret. Bocsássatok meg nekem! Én nem tudok sokat a világról. Azt tudom, hogy ha keresztbe megyek ki, akkor bedobnak, ha hosszába, akkor meg berúgnak. Meg ha a kapuba megyek be, akkor is berúgnak. Mert annyit isznak. Hehe.” - próbálta oldani a feszültséget a Labda, de senki sem nevetett. „Ezt csak úgy hallottam, de azt higgyétek el, hogy én nem tudom, kik rúgnak be a stadionoknak azokban a VIP-szektoraiban. Azt se régóta tudom, hogy vannak egyáltalán ilyen VIP-szektorok. Én nem értem, hogy ott a lelátókon miket kiabálnak azok az emberek, amikor berúgnak. Azt látom, hogy egyszer dühösek, máskor jókedvűek, meg hogy mindig berúgnak. Én nem tudok ennél többet erről. Azt se tudom, hogy most éppen mit csináltak azok az emberek, csak azt tudom, hogy én nem tehetek róla.”

 

A Tigris nagyot ugrott felé, kezében megvillant a kés. A Labda szörnyen megijedt. Szinte kívülről hallotta magát, amint hangnemet vált, és ettől még szörnyebben megijedt. „Hallottam, hogy durváskodtak az orosz szurkolók. Nélkülem nem csinálták volna. Én vagyok a hibás. Könyörgöm, bocsássatok meg! Én ezt nem akartam! Ne gyűlöljetek az Orbán miatt, én eddig azt se tudtam, hogy van ilyen, hogy az Orbán. Bocsássátok meg a miattam megerőszakolt lányokat, meg a miattam összetört autókat! Tudom, hogy ostoba vagyok, de mit csináljak, levegővel van tele a fejem! Higgyétek el, hogy sok jót is teszek!”

 

„Elég a pofázásból! Unalmas vagy, te kis fasiszta szargalacsin!” - fojtotta a Labdába a szót Róbert Gida. „Majd én visszavágom rajta az előbőrt!” - kiáltotta a Tigris, de a kis herceg már locsolta is a benzint a Labdára. Róbert Gida gyufát gyújtott, és ráejtette. Nem tehetett mást, a Labda túlment minden határon. Végül egyedül Füles tűnt csalódottnak. „Ebből itt már fejfedő se marad.” - gondolta, miközben a Százholdas Pagony fölött a füsttel kergetőzött a játékos szél.

TrollParádé:

comments powered by Disqus