Minden társadalomnak szüksége van legalább egy gyűlölt kisebbségre, melynek nyilvános szidalmazásával, megszégyenítésével és jogfosztásával pótolhatatlan élményt szerez magának.

A négy történet egyike szír menekültekről szól, akik a Keleti pályaudvaron vonatjegyet váltottak Németországba. Csakhogy nem engedték fel őket a vonatra, mondván, nincs német vízumuk. A szírek ezért visszamentek a MÁV-pénztárhoz, hogy visszaváltsák a hazai fizetésekhez képest sem olcsó jegyeiket.

Magyarország egyetlen, isteni szerencséje, hogy az EU ezermilliárdszámra lapátolja belénk a pénzt. Ez még pár évig így lesz, és addig lesz gazdasági növekedés - a mások pénzéből. Mihelyst azonban ez véget ér, Magyarország pont ugyanolyan brezsnyevi/putyini pangásba fog hullani, mint ahova most Oroszország süllyed.

Három éve tettem feljelentést egy csaló asztalos ellen, aki az előleg átvétele után (banki utalás, minden lepapírozva) lelépett. Jelentem tisztelettel, a Magyar Állam nem működik.

Az állami tulajdonú vállalatok mindig is a korrupció melegágyai voltak. Ha nincs munkája a sógornak, mert alkoholista, ha a nőd több fizetést meg komolyabb pozíciót akar, csak szólni kell az illetékes elvtársnak, ő megoldja. Az állami cégek a politika másodvonalának - bukott képviselőknek, szeretőknek és családtagoknak - a káderteremtői.

Ennek a nem kívánatos szituációnak két megoldása létezhet. Az első igazságtalan, szégyenletes, tanulságos, eléggé nyilvánvaló, és a történelemben nem is példa nélkül álló. A második álomszerű, idealisztikus, vértelen, és mindenki számára előnyös. Egyértelmű, hogy az első fog megvalósulni.