Egy tizenhét éves osztrák srác terrorcselekményt dicsőített a közösségi médiában, ezért a bíróság tizennyolc hónapos felfüggesztett börtönbüntetést szabott ki rá. Ennyi maradt a „Mi mind Charlie-k vagyunk᾿ kampányból?

Abban a világban, ahol nem a szabadság a rendező elv, többé nincs érték és nincs szentség, csakis nyers erő. Jó és rossz fogalmai csak szabad döntés nyomán azok, amik, ha azonban kötelezünk a jóra, annak választása többé nem erény, csupán gyengeség. Paradoxon, mégis igaz, hogy nem csak a szólásszabadságot, nem csak a szabad döntést, hanem a valódi, élő hitet is védi a blaszfémia szabadsága.

Ha eddig nem lett volna világos, most szépen kiderült, kik gyakorolják Európában a politikai hatalmat és milyen médiaháttérrel – igényszintjük pontos kifejezése, ahogy Charlie-ként határozzák meg magukat. Érdemes megnézni, mit tudhatunk meg a nyugati országok közéletét meghatározó Charlie-generációról?