téma / civil
Ha elfelejtettük volna a tényt: a civil társadalom nem más mint maga a társadalom, a civil béke = a társadalmi béke, amivel szemben áll az, ha egy pártvezér háborús retorikával lép fel akármilyen ellenzékkel vagy súlyosabb esetben magával a civilséggel, azaz a társadalommal, a népszuverenitással szemben.
A Közel-Keletről és Afrikából indult népvándorlás súlyos próba elé állítja Európa lakóit. Az ép erkölcsi érzékű polgárok máris jól tudják, hogy az emberség árát meg kell fizetniük. Kinek így, kinek úgy.
Nem menekültek. Nem bevándorlók. Megszállók. Még nem lobog felettük a Próféta zöld zászlaja, még nincsenek puskáik és tankjaik, de hódítani érkeznek.
Az észak-texasi város, Denton létezéséről egészen 2014-ig kevesen tudtak az államon kívül. Az ismertséget egy, az önkormányzat által támogatott népszavazás hozta meg számára.
Civil kezdeményezésre a kétévente esedékes kongresszusi választások alkalmával 2014 novemberében Denton lakosai nem csak a kongresszusi képviselőikről szavaztak, hanem arról is, hogy akarják-e, hogy a településük alatt meghúzódó, hagyományos technológiával már nem kinyerhető...
Ha eddig nem lett volna világos, most szépen kiderült, kik gyakorolják Európában a politikai hatalmat és milyen médiaháttérrel – igényszintjük pontos kifejezése, ahogy Charlie-ként határozzák meg magukat. Érdemes megnézni, mit tudhatunk meg a nyugati országok közéletét meghatározó Charlie-generációról?
Valahol tökéletesen érthető, hogy a magyar társadalom egy része Kádár és Brezsnyev után új atyuskákat kíván magának Orbán és Putyin személyében, ahogy azoknak a millióknak a helyzete is, akik számára zsigeri szükségletté vált a mindennapos hideg polgárháború, úgyhogy a másik oldal végső és teljes pusztulását kívánják, mindegy milyen áron.
Az utóbbi hetek tüntetései nyomán egyre többen vetik fel a kérdést, hogy a közfelháborodáson túl vajon mi lehet egy új demokratikus mozgalom programja és szervező elve? Hogyan alakulhatna párttá anélkül, hogy újra beleesnénk a korábbi pártdemagógiák csapdáiba?
Nem lehet más a politika. Nem várhatunk ítéletnapig az egyetlen korrupciómentes pártra, amelyik majd valóban képvisel minket. Ilyen párt soha nem volt, és nem is lesz. Nekünk kell kikényszerítenünk a meglévő romlott politikai garnitúrából egy nemzeti minimumot, egy társadalmi konszenzust.