Megoldást, kiutat csak az állampolgári részvétel növelése jelenthetne a médiában éppúgy, mint a politikai intézményrendszerben és a gazdaságban. A Népszabadság felszámolása okozta sokk inkább páratlan motiváló tényezőnek, inspirációnak és lehetőségnek kéne tekintenünk, mint a sajtószabadságra mért végső csapásnak.

Az Alkotmánybíróság a határon túl élő magyaroknak jogot biztosít ahhoz, hogy levélben válasszanak képviselőket, feltéve, hogy a határ lépett át rajtuk - tehát erdélyi és felvidéki magyaroknak ez a lehetőség jár. Azoknak azonban nincs joguk ugyanehhez, akik átlépték a határt, hogy Angliában, Németországban vagy Svédországban dolgozzanak.

Szinte már álmunkból felkeltve tudjuk a népszerű mantrát, miszerint a legújabb közösségi médiafelületek és azoknak a használata radikálisan megváltoztatja az életünket. A "bezzeg régen" típusú szólamokon azonban kevesen tudnak túllendülni, s az például már sokkal kevésbé téma, hogy a demokráciát mennyiben forgatja fel a közösségi oldalak világa.

A címbe foglalt kérdés első pillantásra talán grammatikai jellegűnek tűnik, és egyértelmű rá a válasz: a Facebook egy vállalat neve, tehát helyesen nagy kezdőbetűvel kell írni.

Médiauralom, médiahazugság, médiavallás. Elérkezett az áldozat, harc és vér nélküli háború kora. Köszönjük, Viktor! Elég egy aláírás, és megmenekül a Haza.

Nyakig gázolnak a korrupcióban, térdig gázolnak a hazugságban, a szociális uszításban és a polgárháborúban. Kommunikációs trükkök százait és ezreit dobják be hétről hétre, hogy a magyar ember szabadságharcot, rezsicsökkentést és nemzeti büszkeséget lásson ott, ahol semmi egyéb nincs, mint cinikus pszichopaták gátlástalan zsákmányszerzése.

Kevés hely maradt az országban, ahol a baloldali pártok továbbra is élesben gyakorolhatják európaiságukat, demokrácia iránti elkötelezettségüket és messze földön híres szakmaiságukat. Zugló ilyen.

Figyelem az országot egy ideje. Figyelem a polgárháborút, azt, ahogy elárvult százezrek vándorolnak ki: fiatalok a legjobbjaink közül. A Kárpát-medence lakóinak lelkét felemészti a politikai gyűlölködés, miközben az egyre lecsúszó Magyarországot nem vezeti senki.

Az utóbbi hetek tüntetései nyomán egyre többen vetik fel a kérdést, hogy a közfelháborodáson túl vajon mi lehet egy új demokratikus mozgalom programja és szervező elve? Hogyan alakulhatna párttá anélkül, hogy újra beleesnénk a korábbi pártdemagógiák csapdáiba?