Európa fáradt és öreg, népei belenyomorodtak a vörös meg a barna terrorrezsimek uralmába, belefásultak a két világháborúba, belekényelmesedtek a jólétbe. Harc helyett inkább fogják, amijük van, és megpróbálnak letelepedni a tengerentúlon: Kanadában, az Egyesült Államokban, esetleg valahol Latin-Amerikában vagy Ausztráliában.

Nem lehet megérteni Berlint, Nizzát, Párizst, a közel-keleti vagy az afrikai merényleteket. Nem azért nem lehet, mert a terror vagy a halál olyan borzalmak, amelyekkel a nyugati világ széplelkei nem hajlandóak szembenézni, hanem, mert egy túl bonyolult képletet kellene hozzá úgy leírni, hogy azt katonák, politikusok és civilek is megértsék.

A legkézenfekvőbb Törökország azonnali felvétele volna az Európai Unióba. Aztán pár éven belül vegyük fel Irakot, Iránt, Afganisztánt és Pakisztánt is, s hogy ezt nehogy újragyarmatosításnak érezzék, illesszük az uniós jogba a saríát, aztán bombázzuk szét Izraelt!

A szabadság nem több, mint egy esély, és mi nem tudunk élni vele. Egyszerűbb elfogadni az apák törvényeit, és többé nincs vita, nincs küzdelem. Minden és mindenki a helyére kerül. Először egy mély spirituális élményről számolok majd be. Egy álomról, ahol a Próféta elhívott a hitetlenek elleni harcba.

Európa elitjei egyetlen alkalmat sem mulasztanak el arra, hogy az öntudatlan tömegeket jóléti sovinizmussal mérgezzék. Semmi együttérzést, de még a legcsekélyebb megértést sem mutatják a globális világ számtalan gyalázatos igazságtalanságának kárvallottjai iránt.

Döbbentem szemlélem az Európán átvonuló migránsokat. Sokuk számára a német élet nem kielégítő, így aztán Svédország felé mennek tovább.

Migrációról szóló cikket olvasva vagy tévés híradást nézve a két fanatikus tábor könnyen azonosítható. A menekülteket szörnyeteg terroristáknak, holnapi sajtburgeredet felzabáló vérszívóknak beállító médiumok olyan képi anyagokkal illusztrálják tudósításaikat és véleményeiket, melyeken dühödt feketék ostromolják a szögesdrótot, balhéznak a menekülttáborban vagy borogatnak kukákat a csendes kisvárosban. Szimbólumuk: dühödt, agresszív férfi.

A nyár legizgalmasabb kérdései közül ebben az írásban hármat emelnék ki. A Fidesz és Orbán népszerűségének zuhanása vajon megáll-e? A Manchester City és a Paris Saint Germain folytatja-e a nagybevásárlást a játékospiacon? És mi lesz azzal a jelenleg egymillió emberrel, akik Észak-Afrikában várakoznak arra, hogy az Európai Unióba bejussanak?

Nem menekültek. Nem bevándorlók. Megszállók. Még nem lobog felettük a Próféta zöld zászlaja, még nincsenek puskáik és tankjaik, de hódítani érkeznek.

A Nemzeti Együttműködés propagandagépezete az államadósság, a rezsidémon és a gyermekeinkre leselkedő drog után újabb fantomot szabadít a magyar társadalomra: a megélhetési bevándorlót. A megélhetési bevándorló az új zsidó, cigány, kulák és kommunista. Élősködő, aki az élet minden területén fenyegetést jelent.