Igen, határozottan fel kell lépnünk a terror minden fajtájával szemben, ide értve a nagyhatalmak háborús propagandájának eszközévé tett terrort, aminek Európa kormányai és polgárai ma egyre inkább túszaivá válnak.

Az első részben kísérletet tettem arra, hogy szembesítsem magunkat a ténnyel: nagyon-nagyon kevés információ alapján ítélkezünk az iszlámról, amiről szinte semmit sem tudunk a nyugati sajtóban kirajzolódó karikaturisztikus ellenségképen túl.

Az iszlámról úgy nyilatkoznak most itt sorban mindenféle véleményformálók, hogy abból szépen kiderül: szinte semmit nem tudunk róluk. Vegyünk egy konkrét példát a tájékozatlanságunkra: vajon ki mit tippelne, hányan haltak meg az iraki háborúban? Tízezren, százezren? Dehogy: 1,4 millióan... Eddig.

Téved, aki azt hiszi, hogy a tegnapi mészárlás pusztán a karikatúra vagy a blaszfémia szabadságáról szólt. Amikor az egyik merénylő odalépett a sebesült, életéért könyörgő, egyébként történetesen muzulmán vallású rendőrhöz, és hidegvérrel fejbe lőtte, nyilvánvalóvá vált, hogy a muszlim radikálisok nem holmi karikaturistákkal folytatnak háborút, hanem a francia állammal és a nyugati civilizációval szemben