Számos alkalommal szerepeltem bulvárplatformokon, és kritizáltam bulvárszereplőket.. Kiáltsd: „Mocskos bulvárbohóc! Mindig is mondtam, hogy te is a rendszer része vagy!᾿

Botka László úgy böfögi fel a kampányígereteket a nyugdíjemeléstől kezdve a tizenharmadik havi nyugdíjon keresztül, a szépkorúaknak járó ingyenes gyógyszerekig, mintha gyémántbányát talált volna Szeged határában.

Így, amikor Antoni Rita és harcostársai a szexista nyelvezetet nélkülöző, pusztán a jóindulat, ráció és emberség hangján kértek bennünket arra, hogy ne biztosítsunk platformot egy “egomán, megalomán, löttyedt faszú, a hatalmat ajzószernek használó gecinek᾿, alias Puzsér Róbertnek, mi bizony hibát követtünk el amikor mégis hagytuk őt beszélni.

Orbán finoman lebuzizta Vonát, aki pedig büszke heterónak vallja magát. A heteroszexuális magyar ember az ellentmondó állítások hatására könnyen elbizonytalanodik [persze nyilván nem a saját szexuális identitását illetően], és hát ahol ennyi elfojtott férfi[?]energia terhel egy kapcsolatot, ott valamit tenni kell.

És Finkelstein csapdájának fedele lecsapódott. A hatalom már hónapok óta készült erre a kampányra, titkosszolgálati jelentésekből ugyanis pontosan tudták, hogy nincstelen százezrek nyomulnak a magyar határ felé. Fölényes nyugalommal szemlélték a baloldal szónokait, amint azok kidagadt erekkel üvöltik, hogy a kormány hazudik, egyáltalán nincs is menekültprobléma, az egész bevándorló-kampány csak egy mocskos kommunikációs trükk.

Brutális tömeg várja Hajdú Pétert a Puzsér Róbert ellen indított jogi terrorhadjáratának újabb állomásán.   Annyian mentek el, hogy nem csak a tárgyaló, nem csak a tárgyaló előtti folyosó, de még a Bíróság épülete is szűknek bizonyul. Hajdú, a gátlástalan médiapszichopata, aki gyásszal, vérrel és fogyatékossággal szórakoztat, háborúba küldte az ügyvédjét meg a millióit az irónia, a groteszk és a kritika szabadságával szemben.   Mindeddig...

A kereskedelmi tévék és a reklámok ugyanis azt célozzák, hogy műsorblokkról műsorblokkra folyamatosan züllesszék le a befogadói ízlést és igényszintet. Egyre lejjebb, egyre alább, mindaddig, míg el nem éred a reklám nívóját, ami az emberi kultúra legalja. Az én törekvésem egy ezzel ellentétes folyamatot céloz.

Egy Samu nevű tizenegy éves kissrác készített interjút a Puzsérral. Figyelmeztetett, hogy amikor
kirakjuk az anyagot a Szélsőközépre, valahogy jelezzük, hogy itt nem a szokásos zúzás és rock 'n' roll következik, hanem egy kis édi-bédi cukiskodás, hiszen mégis csak egy általános iskolás fiúval beszélget.