A kormánypárti médiumok olyan mélyre lökték a hazai nyilvánosságot, amilyen mélyen a közbeszéd talán csak az ötvenes évek rákosista filmhíradóinak, vagy a harmincas évek nyilas hecckampányainak idején járt. A bulvár-, vér- és nyugdíjszomjas tömeg eszeveszett násztáncba kezdett a magyar államot módszeresen kifosztó, magát a nemzeti együttműködés rendszerének nevező maffiával.

Megoldást, kiutat csak az állampolgári részvétel növelése jelenthetne a médiában éppúgy, mint a politikai intézményrendszerben és a gazdaságban. A Népszabadság felszámolása okozta sokk inkább páratlan motiváló tényezőnek, inspirációnak és lehetőségnek kéne tekintenünk, mint a sajtószabadságra mért végső csapásnak.

A címbe foglalt kérdés első pillantásra talán grammatikai jellegűnek tűnik, és egyértelmű rá a válasz: a Facebook egy vállalat neve, tehát helyesen nagy kezdőbetűvel kell írni.

A szabadság nem több, mint egy esély, és mi nem tudunk élni vele. Egyszerűbb elfogadni az apák törvényeit, és többé nincs vita, nincs küzdelem. Minden és mindenki a helyére kerül. Először egy mély spirituális élményről számolok majd be. Egy álomról, ahol a Próféta elhívott a hitetlenek elleni harcba.

Egy tizenhét éves osztrák srác terrorcselekményt dicsőített a közösségi médiában, ezért a bíróság tizennyolc hónapos felfüggesztett börtönbüntetést szabott ki rá. Ennyi maradt a „Mi mind Charlie-k vagyunk᾿ kampányból?

Abban a világban, ahol nem a szabadság a rendező elv, többé nincs érték és nincs szentség, csakis nyers erő. Jó és rossz fogalmai csak szabad döntés nyomán azok, amik, ha azonban kötelezünk a jóra, annak választása többé nem erény, csupán gyengeség. Paradoxon, mégis igaz, hogy nem csak a szólásszabadságot, nem csak a szabad döntést, hanem a valódi, élő hitet is védi a blaszfémia szabadsága.

Ha eddig nem lett volna világos, most szépen kiderült, kik gyakorolják Európában a politikai hatalmat és milyen médiaháttérrel – igényszintjük pontos kifejezése, ahogy Charlie-ként határozzák meg magukat. Érdemes megnézni, mit tudhatunk meg a nyugati országok közéletét meghatározó Charlie-generációról?

Még ki sem hűltek a legyilkolt karikaturisták, máris széles körben harsognak azok a vélemények, melyek szerint a gyilkosság persze rossz dolog, meg bűn, de hát minek provokáltak, minek rángatta az oroszlán bajszát a francia újság? Békén kellett volna hagyni a Prófétát...

Figyelem az országot egy ideje. Figyelem a polgárháborút, azt, ahogy elárvult százezrek vándorolnak ki: fiatalok a legjobbjaink közül. A Kárpát-medence lakóinak lelkét felemészti a politikai gyűlölködés, miközben az egyre lecsúszó Magyarországot nem vezeti senki.