Megfordítja a globális-lokális viszonyrendszert: ma egy lokális hír vagy médium eleve értéktelennek, hiteltelennek számít a globális központok nagy médiumaival szemben, melyekben a profizmus csúcsát, sőt kizárólagos letéteményesét szokás látni – ami nem más mint az információs gyarmatosítás végtelenül káros gyakorlata és lényegében a minőségi tájékoztatás feláldozása a mennyiség, a kattintásvadászat azaz a bulvár oltárán.

Pedig egyre sürgetőbb lenne kimondani, ami a Spektákulum társadalmát leíró Guy Debord diagnózisból még kimaradt, hogy a modern újságírás egész véleménymátrixa egy evolúciós zsákutcába vitt bele minket a vélemény mindenhatóságának dogmájával, ami az emberi önkényt dicsőíti akkor is, amikor szabadságról, szabad választásról, szabad sajtóról stb. szónokol

Ahhoz, hogy másokat megalázz és megfélemlíts, először neked kell feladnod az emberi méltóságodat. Azzal szemben viszont, aki így feladja a méltóságát, a "vereség", a megalázás egymást követő gesztusai kitüntetést jelentenek.

A sajtó szabadságával, függetlenségével és „objektivitásával᾿ kapcsolatban máig egy sor olyan illúzió uralja a tudatunkat, melyekre a sajtó történetének legelemibb tényei cáfolnak rá. Makacsul ragaszkodunk hozzájuk mégis.

Az ember, ha jobban körülnézne a világban, találhat a miénknél sokkal optimálisabban működő energetikai rendszert, amin energetikailag és sok más tekintetben évezredek óta élősködünk, ez pedig a növények és különösen a fák világa. Angolul találó a „power plant᾿ név az erőművekre, mert minden egyes növény (angolul szintén „plant᾿) a napenergiát lehető legoptimálisabban hasznosító rendszer.

A veronai buszbaleset nyomán nem hírverseny, és nem is oknyomozás indult a hazai médiumok között – újfajta nézettségi küzdelem, gyászlicit bontakozott ki. Az állami tévé kezdte a megrendültség demonstrálását, hogy hamarosan a többi orgánum is leereszkedjen hozzá...

A Trump típusú rendszerek sajátossága, hogy egyszerre szélsőségesen elitisták és populisták. A középosztállyal szemben ugyanis az elitnek szüksége van olyan tömegbázisra, ami uralmát biztosítja. A korporatívan, nemzetközileg is összefonódó nagytőke erre már talált történelmi formulát, csak akkor még korai volt bevezetni. Talán ezért is bukott el fasiszta és kommunista verzióban is.

Paradox módon egy ilyen fordulat egyedülálló esélyt adna a Fidesz későbbi megújulására, a polgári értékek iránt valóban elkötelezett embereik számára, hogy megszabaduljanak a strómanoktól, ügynököktől, maffiózóktól és sikerlovagoktól, de persze első körben pokoljárással vagy legjobb esetben nulláról kellene kezdeniük a tisztulási folyamatot.

A magyar közélet állapotát hűen jellemzik a most mindkét oldalról érkező reakciók, hogy már gond nélkül a másik felet okolják egy terrorakcióval is, ami önmagában polgárháborús közéleti viszonyokra utal és ez ezerszer nagyobb baj, sürgetőbb probléma mint maga az épp aktuális piti merénylet.

Az EU békerendszerének szétesésével ugyan mi óvná meg ettől a már most széthúzó és egymással egyre inkább konfliktusba kerülő nemzetállamokat? Rosszabb forgatókönyvet pedig nyilván elképzelni sem lehet – ugye senki sem gondolja komolyan, hogy bármilyen olyan lépést tegyünk, amely a békés uniós együttműködés szétveréséhez vezethet.