A tudaton rövid idő alatt a tudás hatalmas folyama zúdul át, akkora, hogy azt elrendezni képtelen, mert az átömlő információáram intenzitása letaglózza. Végeláthatatlan térben zuhan, ahol semmi nem tartja meg, mert nincs biztos kiszögelés: amibe kapaszkodik, az vele együtt hull az ürességbe. Ajtót nyit a belső szobába, az ajtó mögött három ajtó, a három ajtó mögött kilenc ajtó, a kilenc ajtó mögött huszonhét. A nyolcvanegyedik ajtó mögött a kegyes tudattalan mentőövet vet elé: a fürkésző tudat önmagával szembesül. A káosz szerkezetet igényel, hogy alkotóelemei abban a maguk helyét elfoglalva renddé szervezzék. A részek összefüggést nyernek a megszólíthatatlan kinyilatkoztatásban, amelynek a tudat nem a forrása, csak a csatornája. Nem értelmezés, hanem látomás. Nem okfejtés, hanem tanúságtétel. Nem filozófia, hanem pszichedélia.